GreenShoes

A homokóra a legnőiesebb alkat - szokták mondani. Igaz, ami igaz, a klasszikus 90-60-90-es méret irígylésre méltóan szexi tud lenni, a nők ölni tudnának érte, a férfiak meg megvesznek utána. 

Nem rég döbbentem rá, hogy én is ebbe a kategóriába tartozom, bár félreértés ne essék, még nagyon messze vagyok a tökéletes alaktól. Én mindig kicsit kövérnek tartottam magam, és sajnos hajlamos vagyok az előnytelen hízásra (hasra, fenékre, combra, stb.). De közben ismerőseimtől (no meg random fickóktól:) rengeteg pozitív visszajelzést kapok, és mostanában elég sok utalás jött a "vékony derekamra" is. Úgyhogy talán van remény. Nyár közepe óta tudatosan dolgozni kezdtem a tökéletes homokóra formáért (jelenlegi állás: 85-67-94). A zsír- és cukorszegény diétát már teljesen megszoktam, a reggeli lassú, zsírégető kocogást meg egyenesen imádom:)

A világhírű dívák között szép számmal akadnak homokórák: Monica Belucci, Salma Hayek, Brigitte Bardot, Marilyn Monroe, Jessica Alba, csak hogy párat említsek. Úgy néz ki, ez a forma sosem megy ki a divatból (hála a jó égnek). 

Fotók: Brigitte Bardot, Salma Hayek

Az öltözködési tanácsadók imádnak minket, mert rengeteg stílus szerint öltözködhetünk. Csupán néhány tippet kell betartanunk, ha homokóra alkattal vagyunk megáldva, és akkor tuti a "nőies" hatás. . Kimondottan jól áll nekünk például a V alakú kivágás (minél mélyebb, annál jobb:), és a derekunk legvékonyabb részénél hordott öv vagy a deréknál behúzott ruha is még nőiesebbé tesz minket. Kabátkában, blézerben a vékonyka derekunkig érőt érdemes hordanunk, nadrágban pedig a szűk kicsit dob a fenekünkön, a trapézosabb farmer akkor ajánlott, ha a csípőnk kerekségéről el szeretnénk terelni a figyelmet.  Szoknyában a lefelé szűkülő áll nekünk a legjobban. 

Rossz hír a homokóráknak, hogy bizony életünk végéig küzdenünk kell a szép formánkért, jó hír, hogy erősítő edzés helyett, a rendszeres, de könnyű sportot (lassú kocogás, aerobic) ajánlják a szakértők. A nasiról pedig le kell mondani, legalább is csökkenteni kell a hizlaló ételek fogyasztását. Ez van. De szerintem megéri! 

Az infantilizmus szót általában negatív jelzőként értjük, de az öltözködésünket néha feldobhatja egy-egy aranyosan "infantilis" ruhadarab vagy kiegészítő, jó kedvre deríthet minket is és a környezetünkben lévők arcára is mosolyt csalhat. 

Mint minden esetben, most sem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a mértékletesség és változatosság, valamint a "kevesebb néha több" elv, hiszen nem szabad túlzásokba esnünk. Hogyha a farmer a só és a bors, akkor a cuki ruhadarabok a tárkony vagy a curry. Finomak, egy-egy ételhez baromira jók, de nem biztos, hogy minden nap ezt akarjuk enni. Ugyanígy nem mindig szerencsés, ha valaki állandóan és tetőtől talpig kedves-aranyos-vicces ruhákat hord, fontos, hogy valamennyire komolyságot sugározzunk. Ebbe persze még bőven belefér, ha néha szívecskés zokni kandikál ki a cipőnkből, vagy a fülünkből cseresznyék lógnak, esetleg pillangó vagy virág díszeleg az övünkön. (De hangsúlyozom, nem minden nap.)  

A Polyvore-on bemutatott darabokat itt találod.

Szintén fontos átgondolnunk, hogy mely alkalmakkor vehetjük fel bátran kedvenc cukiságunkat, illetve mikor helyes inkább a fiókban hagyni. Állásinterjúra nem ajánlom. Ha vizsgára megyek, akkor már átgondolom, hogy milyen a tanár(úr). Nekem is van olyan professzorom az egyetemen, akinél simán felvennék egy viccesebb darabot... Hétköznapi szinten hangulatfüggő, hogy mikor öltöznék a cseppnyi infantilizmus jegyében. Borús napokon vagy ha rossz kedvem van, kimondottan jótékony hatása tud lenni egy szivárvány színű esernyőnek vagy csíkos zokninak. Házibuliba társaságfüggő.

Szerintem életkorfüggő is. Felnőtt nőkön látom, hogy annyira fiatalok akarnak maradni, hogy kislánynak öltöznek, még a hajukat is úgy hordják. Múltkor egy nagymama korú nőt is láttam így öltözve. Na az ilyen látvány általában elborzaszt és visszataszít. Az idős kornak is megvan a maga szépsége, de szerintem nem az, hogy mindenáron cukik maradjunk. De ez az én privát véleményem. 

Összességében azt mondom, hogy imádom, hogy vannak ilyen ruhadarabok. Kevesebb lenne az életem nélkülük. Ha neked nincs egy kiegészítőd sem, amire illene a cseppnyi infantilizmus kategória, akkor nyomás sürgősen vásárolni. 

Direkt nem szeretném nevesíteni azt a divatcéget, amelyről most írni fogok, mert a legutóbbi kis bakit nem számítva alapvetően elégedett vagyok velük, és a barátaimtól is pozitív véleményeket hallok róluk. Most azonban mégis meg kell fogalmaznom egy enyhe kritikát.

Internetes honlapjukról (Angliából) rendeltem egy csodacuki, rózsaszín kisvirágos, fodros nyári ruhát. Itt van egy kép rólam, előre is elnézést kérek a képek minőségéért, de nem vagyok profi fotós, a fejemet pedig azért vágtam le, mert furi arcot vágok:) 

Imádom ezt a ruhát, és az ismerőseim és a tükör szerint is kifejezetten jól áll. (Öv nélkül vettem, azt már én tettem rá.)

Szóval akkor hol itt a probléma? 

Ott, hogy folyamatosan jönnek a cérnák az anyagból. És nem csak a fodornál vagy az alján, hanem mindenhonnan, és foszlik szét (és nem a mosás miatt, mert nagyon kíméletesen mosom, kézzel). 

A legrosszabb, hogyha már egyszer levágtam a kósza cérnaszálakat, újra termelődnek. Szinte minden érintésre. Ha fel szeretném venni, alap, hogy negyed órás cérnavagdosással kezdem, hogy ne nézzenek meg az utcán a lógó, igénytelen szálak miatt.

Egyébként 100% poliészter az anyaga. Mindegy, így is az egyik kedvenc nyári ruhám marad, mert szééép:)

Elrettentésül két fotó:

Ennyi cérna jött ki csak az aljából.

Cérnácskák...  

Pár éve még a legnagyobb bakinak számított szandált zoknival felvenni bármilyen formában, ma egyre inkább divat. Lassan nem tudunk olyat hibát elkövetni az öltözködés terén, amelyre ne foghatnánk rá, hogy ez így stílusos, a sztárok is így viselik. Bár a szandálzokni nekem nagyon tetszik (máson), van pár olyan dolog, amivel képtelen vagyok megbarátkozni, és bár trendinek számít, szerintem borzasztóan stílustalan. 

Piros-rózsaszín

Manapság sokak számára az egyik legkedveltebb színpárosítás, nekem iszonyúan bántja a szememet a piros és a rózsaszín egy szetten vagy egy ruhadarabon belüli jelenléte. Ugyanez a helyzet a rózsaszín-narancssárgával, sőt én még a rózsaszín-citromsárgát sem teljesen tudom feldolgozni, bár bizonyos árnyalatok mutathatnak egész tűrhetően együtt.

Régen rengeteg olyan színpáros volt, amit úgy mond tilos viselni, mára ezek a szabályok eltűntek, mindent mindennel lehet, csak kérdés, hogy érdemes-e. Én maradok a szolidabb színösszeállításoknál.

Két sötét szín együtt

Ha már a színek párosításánál tartunk, a fekete bármilyen sötét színnel való viselését is törvénnyel szabályoznám. Barnával különösen ocsmány, a sötétkékről még vitázom magammal, mert egynéhány sötétkék ruhámhoz nem tudok mást felvenni, mint fekete leggingset, de érzem, hogy nem az igazi. Próbáltam fehérrel, de úgy se tetszett.

A leggings nem nadrág!

Állandó vesszőparipám, hogy a legginset ne hordjuk nadrágként, mert nem az! Amikor divatba jött, azt hiszem 2007 nyarán volt, egyszer épp egy zebránál magyaráztam valakinek, hogy mennyire gáz, hogy egyesek azt hiszik, a leggings nadrág, és rövid pólóval is felveszik, mint például ez a lány itt előttünk...mire az említett lány odafordult és gúnyosan végigmért...néha kicsit halkabban kellene beszélnem, igen.

Nagyon praktikus egyébként otthonra, vagy takarításhoz, esetleg edzésre, de nem az utcára. Egyébként a legcsinosabb lánynak is borzasztó hülyén áll, ha nem takarja el valami tunikával vagy hosszú inggel a fenekét.

A legújabb őrület, hogy széles övvel viselik a leggingst, na ennél gusztustalanabbat elképzelni sem tudok. 

Kínai tömegcipő

Az utálatos cipőkről és a magyar cipőkultúra hiányáról több regényt is tudnék írni, most a jelenleg engem leginkább zavaró tényezőre korlátozom a mondandómat: vannak ezek a mindenféle neveken futó kínai cipőboltok Pesten és vidéken is, például az Astoria és a Ferenciek tere között található legalább kettő. Jellemzőjük, hogy az egész ország területén minden boltban nagyjából ugyanaz a kínálat, bár látszólag egész más cég. Megfigyelhető, hogy az ő cipőikből lehet a legtöbbet látni az utcán, minden szezonban van néhány igen jellegzetes darabjuk, melyek messziről beazonosíthatóak. Egy cipő kb. 3-4-5ezer ft-ba kerül, és úgy hirdetik, hogy bőr. Általában csak a talpbélésük van bőrből, bár szerintem az is simán műbőr. Idei sláger náluk az oxford stílusú félcipő, minden színben és fazonban lehet kapni, szerintem a pesti lányok 90%-ának van minimum egy ilyenje, tehát menőnek számít. Szomorú...

Csizma nyáron

A lyukacsos, bőrből készült nyári csizma szerintem is egy őrült jó dolog, bár nekem sose volt, de most arra gondolok, amikor a bershkás kislányok szeptember elsején felhúzzák a téli csizmát, akkor is, ha még majdnem 40 fok van november végéig. Ez szimplán nevetséges, főleg, hogy a meleg miatt általában pántnélküli topot vesznek hozzá. Erre nem tudok mást mondani, mint hogy ő bajuk, bizonyos körökben biztos halál trendi, én jót röhögök, hogy milyen melegük lehet.

A mellény pár éve jött divatba újra, azóta egyre kevesebben hordják. A rövidre szabott mellény amúgy sem tartozik az alap ruhadarabok közé, pedig remek kiegészítője lehet a hétköznapi öltözködésnek. Ráadásul, ha ügyesen kombináljuk, és mondjuk csak havonta párszor vesszük fel, akkor nem is fog unalmassá válni. 

Ünnepi alkalmakon (pl. ballagáson, vizsgán /bár az nem annyira ünnepi:/) még mindig sok csajt látni fehér blúzban és fekete vagy szürke mellényben, de az utcán kevésbé gyakori látvány. Jellemző, hogy a bevállalósabb, egyedibben öltözködő lányok hordják. 

A volt szobatársam tekintélyes mellény és ing gyűjteménnyel rendelkezik. A baráti körben az ing+öv és az ing+mellény kombináció lett az ő védjegye. Mégsem gondolja róla senki, hogy egyhangúan öltözködik, hiszen a színeket, mintákat, anyagokat (és a sminket és kiegészítőket) nagyon jól variálja, így mindig kicsit máshogy néz ki.  

A Polyvore-on fellelhető darabokat részletesen megnézhetitek ITT.

A mellényhordásnak is megvan a know-how-ja. Meg hát ízlések és pofonok, mondják. Szerintem például gáz, ha csupán melltartóra, vagy mondjuk nadrágtartóval hordják a csajok, az számomra már túl "laza" (nem akartam igénytelent írni), viszont egy blúzzal vagy passzentos hosszú ujjú pólóval vagy ruhával jól tud kinézni (akár egy kalappal feldobva a szerelést). 

A mellényben szerintem az a legnagyszerűbb, hogy sokoldalú ruhadarab, lehet belőle találni vagány szegecseset és romantikus kötöttet is, mindenki megtalálhatja a neki leginkább tetszőt.

Amikor nagy divat volt a mellény, engem nem igazán fogott meg, jellemzően kis fáziskéséssel szeretek bele az egyes ruhákba. Általában olyan cuccokat veszek fel szívesen, ami már nem a legtrendibb. Annó nem is vettem mellényt, de most nagyon szeretnék egyet (kettőt, hármat...). Cuki rövideket. Ígérem, ha összejön, teszek fel képeket.

Ha valakinek kedve támadna vásárolni, az alábbi linkeken láthattok néhány darabot:

Zara 

Orsay

A second hand üzletekben és a webshopokban is kimondottan érdemes körülnézni!

Asos

Végre megérkezett! A leárazás, amit egész félévben várunk, én legalábbis. Azt hallottam, manapság itthon már alig mennek be az emberek az üzletekbe, ha nincs semmilyen kedvezmény. Mivel egyre előrébb tolódik a téli és nyári kiárusítások ideje, gyakorlatilag lehetőség van rá, hogy akciósan szerezzük be a teljes nyári ruhatárunkat, hiszen ha június végén vásárolunk, még majdnem 3 hónapig hordhatjuk a szerzeményeket.

Ami számomra a legnagyobb problémát jelenti: mindig elköltök egy kisebb vagyont és végül jó, ha a megvásárolt ruhák felét hordom később. Persze ez nem csak a leárazásra igaz, amúgy is nagyon sok fölösleges holmit vásárolok sajnos. Mindenesetre idén megpróbálok valami rendszert vinni az egészbe, ezekben a szabályokban gondolkodom egyelőre:

1. Sosem egyedül megyek, mert elkap a hév, és megvásárolok egy csomó hülyeséget pillanatnyi elmezavaromban/szomorúságomban. Ha van velem valaki (lehetőleg olyan, aki lebeszél) sokkal biztonságosabb a vásárlás.

2. Nem veszek olyan ruhát, amibe majd belehízok/belefogyok, mindig az aktuális méretemre vásárolok. Az a tapasztalat, hogy ha egy rövidnadrág akár csak fél centivel is szűkebb, mint kellene, az jövőre is ugyanolyan szűk lesz.

4. Ha a próbafülkében nagy a hasam/széles a vállam/vastag a lábam egy ruhában, otthon sem lesz másképp, nem a "rossz fényektől" van! Csak olyat veszek, ami tényleg tökéletesen jól áll, nem hosszabb, nem rövidebb, nem bővebb, nem béna a nyakkivágása, stb. 

5. A kavalkád közepén is megpróbálom végiggondolni, hogy lesz-e alkalmam felvenni a ruhát, vagy megint egy nem nemlétező nyáresti koktélpartira vásárolok, amire jó eséllyel nem leszek hivatalos úgy 5 éven belül. 

6. Szem előtt tartom, hogy nyáron általában vidéken rohangálok a strandra, ehhez pedig nincs szükség beláthatatlan számú magassarkú cipőkre, kényelmes, futkosós cuccok kellenek, ezekből pedig van elég.

7. Az utóbbi pontok ellenére megpróbálom erősíteni a ruhatáram elegáns oldalát, de nem ész nélkül. Nem adott szezonális trendet képviselő, egynyári darabokat veszek, hanem igényesen megvarrt, jó anyagból készült, hordható (egy)színű és fazonú blézereket és nadrágokat (például), melyek még több év múlva sem mennek ki a divatból.

8. Előre átgondolom, hogy milyen alapdarabokból van valóban hiányom, nehogy otthon jöjjek rá, hogy megint olyan mintás szoknyát vettem, amiből egyrészt van ezer, másrészt még mindig nem tudok hozzájuk mit felvenni.

9. Kiegészítőket is vásárolok. Kiegészítőkre, ékszerekre, sálakra, kalapokra stb. egyszerűen sajnálom a pénzt. De elhatároztam, hogy most legalább egy szettet beszerzek, mert szinte semmim sincs, főleg nem összeillőek. Más kérdés, hogy nem is szívesen hordok ilyeneket, nyáron minek sál, fülbevaló még oké, a karkötő zavar, nincs akkora gyűrű, ami nem esne le az ujjamról, a nyakláncot elfelejtem...De most teszek egy próbát.

10. Nem veszek túl bő ruhákat. A méretről már volt szó, de én amúgy is hajlamos vagyok olyan cuccokat vásárolni, amelyek elsőre még majdnem jók, aztán két mosás után kétszer akkorának tűnök bennük, mert annyira bőek rám. Inkább felpróbálok 3-szor annyit, míg megtalálom azt a darabot, ami a megfelelő anyagból készült (nem 100% pamut, hanem van benne elastan). Továbbá nem veszek több olyan nadrágot, ami  már alapból lóg rajtam. 

Aztán hogy mindebből mi valósul meg, az később kiderül. Általában az szokott lenni, hogy amikor nagyon rákészülök egy vásárlásra, akkor nem találok semmit, majd elkeseredésemben pár nappal később második rohamra indulok és összevásárolok mindent, ami adott másodpercben jónak tűnik, aztán később kevésbé...

Mindenkinek jó vásárlást! :)

Én is végre rávettem magam, hogy blogbejegyzést írjak. Ehhez kellett az inspiráció, és a tegnapi (Effy Stonem-es) bejegyzésével szerzőtársam megadta a kezdő lökést. A Polyvore nagysikerű applikációjának köszönhetően könnyedén össze lehet állítani bármiféle női outfitet kiegészítőkkel együtt, de ezt a divatszerető közönségnek biztosan nem kell magyarázni. Az alkalmazás segítségével összeszedtem kedvenc sorozatom (A szívek szállodája) három fő női karakterének tipikus öltözékét, így három generációnyi "Gilmore-lány" öltözködési stílusának bemutatásával hivatalosan is megnyitom a "How to be..." rovatot.

Kezdjük a legidősebb generációval. Emily Gilmore (Rory nagymamája, Lorelai édesanyja) jómódú, tipikus felső középosztálybeli feleség, aki mindig szigorúan megköveteli a társasági protokollt a körülötte élőktől. A társasági élet aktív résztvevője, ideje legnagyobb részében jótékonysági rendezvényeket szervez, a férje kedvében jár és a háztartást igazgatja. Nagyon nehéz megfelelni neki, lányával viharos a viszonya, ám a szándékai mindig jók.

Hagyománytisztelő, de kedveli a divatot, ez öltözködésén is meglátszik. Mindig jó minőségű (vélhetően drága), alkalomhoz illő ruhát választ, sosem látni tré viseletben, a frizurája és sminkje is mindig tökéletes, szolid, arisztokratikus. Fodrásza házhoz jár, személyi stílustanácsadója a történet szerint Audrey Hepburnt és Judy Garlandet is öltöztette. Ahogy láthatjátok, általában elegáns kiskosztümöt és ragyogó ékszereket vesz fel.

Emily gardróbjának darabjait részletesen megnézhetitek az alábbi linken:

http://www.polyvore.com/emily_gilmore/set?id=33273676

A középső generáció nagyszájú, lázadóhajlamú képviselője Lorelai Gilmore. 16 évesen teherbe esett, ekkor elszökött a szülői házból, és egyedül nevelte fel kislányát, Rory-t. Mindent elvet, amiben a szülei hisznek, ódivatúnak és vaskalaposnak tartja őket. Emily-vel állandó harcban áll. Nagyon sokat beszél, általában felesleges hülyeségeket, mindenből viccet csinál, de ezért szeretjük. 

Szabad szelleme öltözködésében is tetten érhető. A munkahelyén mindig csinosan és nőiesen néz ki, de ha otthon van, akkor a tipikus amerikai igénytelenség jegyében választ ruhát. Őt látjuk leggyakrabban a sorozat szereplői közül, ezért látszólag nem kis feladat azt a rengeteg göncöt összeválogatni hétről hétre. Persze szerintem baromi könnyű, hiszen gyakorlatilag bármit, ami feszülős és csillivilli, rá lehet aggatni Lorelaira.

Bevallom, irigylem a karcsúságát, és néha elámulok, olyan csinos, de amikor nyomi kendőt köt a fejére vagy gagyi topot vesz fel (és pufimellényt kondicipővel), akkor nem szívesen nézek rá. Ti mit gondoltok erről, csak én vagyok ilyen szigorú?  

Lorelai gardróbjának (jobb) darabjait részletesen megnézhetitek az alábbi linken: 

http://www.polyvore.com/cgi/set?id=33235528

A legfiatalabb Gilmore-lány, Rory a kedvencem. Igyekvő, szorgalmas, okos, tehetséges fiatal, minden tinilány abszolút példaképe. Kapcsolataiban őszinte, megbízható, de a szíve néha csapodár. Az anyja a legjobb barátnője és bizalmasa, csupán egy-két konfliktus van közöttük a sorozat hét szezonja alatt.

A történet elején kislány, ekkor ennek megfelelően öltözködik, de a gimnáziumi évek vége felé gyönyörű stílusikonná növi ki magát. A péntek esti családi vacsorára mindig csinos, nőies térdig érő ruhákat vesz fel, hétköznap is viszonylag igényesen öltözködik, otthoni ruhái is egy fokkal jobban tetszenek, mint Lorelai-éi.

Rory-t bájos őzike kinézete miatt a 21. század Audrey Hepburnjének tartom. (Nem csak nekem tűnt fel ez a hasonlóság. Emily idősödő sztájlisztja szenilisen mindenkit úgy nevez, akire az illető a régi ügyfelei közül emlékezteti. Rory-t Audrey-nak hívja...) A haja mindig gyönyörű, elegáns, mégis fiatalos. Az ötödik-hatodik évad környékén frufrura vált, ez kimondottan előnyösen áll neki. 

Rory gardróbjának darabjait részletesen megnézhetitek az alábbi linken: 

http://www.polyvore.com/cgi/set?id=33238974

Egyik legnagyobb probléma az életemben a haj (nem.) De mindenesetre kardinális kérdés, főleg nyáron. Meg télen. Nyáron amiatt, hogy bazi meleg van, és ha kibontva hagyom, fél perc után sikítani tudnék és kötöm össze lófarokba, télen pedig a sapka miatt. Fázós típus vagyok, télen mindig a nemérdekel hogynézekki, de a fülem le ne fagyjon érv mellett döntök, így korlátozottak a frizurális lehetőségeim.

Nyáron viszont mindenféle hajviselet kipróbálható, például a kontyok. Tavaly Carrie Bradshaw-féle konttyal próbálkoztam, tudjátok, ami nagyon a fejtetőn van és hatalmas. Pont olyan nem lett, de valami hasonló időnként összejött, csak egy baj volt vele: tupírozni kell hozzá a hajat, ami igencsak megviseli a hajvégeket. Hiába a sok pakolás meg hajvégápoló és folyékony balzsam, ha rendszeresen tupírozunk, bizony rendszeresen - pár havonta- vágatni is kell a hajat, én pedig jelenleg növeszteni akarom.

Sajnos még a kis gagyi fényképezőm sincs nálam, ezért nem tudom megmutatni, hogy ezeket a frizurákat ki is próbáltam és így sikerült (egyébként még nem próbáltam ki), de találtam néhány hajat, amelyek nagyon tetszenek, és látszólag nem túl bonyolult az elkészítésük. 3 kiló hajlakkra és 800 csatra azért valószínűleg szükség lesz hozzájuk. Ezek azért tetszenek, mert mostanában minden lány a fejtetőre csavarva hordja a haját, ami állati unalmas, ezért sokan a kontyot általában utálták meg. Pedig a konty jó, csak változatosan kell elkészíteni.

A fejpántos megoldás nekem nem lesz jó, mert tök alakú fejem van, de ez csak akkor látszik tisztán, ha fejpántot viselek.

A követezőről elképzelésem sincs, hogyan lehet megvalósítani, de amint lesz fényképező, megpróbálkozom vele.

Az oldalrakonty egyszerűnek tűnik, a másik szerintem olyan, amihez profi fodrász kell, hogy ennyire tökéletes legyen.

Összeszedem magam és írom ezt a cseresznyétlen blogot. Hogy miről is?

Rengeteg divattal kapcsolatos téma foglalkoztat folyamatosan, de az összes jó ötletemet elfelejtem, amint leülök a laptop elé írni. Már ha leülök, mert általában még a tervezés gondolatáig sem jutok el fenenagy lustaságomban.

Amin viszont nagyon sokat gondolkodom mostanában: Időről időre újra megesik velem, hogy látok valakit, akinek annyira megtetszik a stílusa és a kisugárzása, hogy minden igyekezetem és "én egyedi darab vagyok" ellenérzésem ellenére fejben totálisan elkezdem másolni a stílusát. Ami azt jelenti, hogy rondának, stílustalannak érzem magam, az összes ruháimat ki akarom dobálni az ablakon, mert úgy érzem, semmi sem áll jól. 

Biztos erre a betegségre is van valami pszichiátriai szakkifejezés, de most nézzük inkább a dolog divattal kapcsolatos oldalát.

Valószínűleg az tetszik meg ezekben az emberekben, hogy velem ellentétben minden körülmények között biztosak magukban, tudják, hogy szépek, és büszkék erre. Én meg, ha azt mondják, jól áll rajtam valami, inkább elbujdosnék valahova és gyorsan felvennék egy farmert pólóval és tornacipővel.

Ismerősök, utcán látott idegenek és filmsztárok egyaránt szoktak ilyen reakciókat kiváltani belőlem. Hogy valahol kiéljem a stílusmásolási szenvedélyemet, megpróbáltam a polyvore-on olyan összeállításokat csinálni, melyek a jelenlegi (vagy örök) kedvenceimre hasonlítanak. Kezdő vagyok, most csinálom nagyjából először, ezért kicsit egyszerűek lesznek a képek.

Az első képen Effy Stonem szerelése látható, ha valaki nem ismerné a Skins című sorozatot: változatosan igénytelen stílus jellemzi, azaz nagy műgonddal aggat magára szakadt, általában fekete, kissé gótikus stílusú darabokat. Mindenhez szakadt neccharisnyát, bakancsot, és rengeteg aranyszínű bizsut hord. És természetesen feketével vastagon kihúzott szemeket. Neccharisnyát sajnos nem találtam a polyvore-on. Bárcsak mernék így kinézni. Mondjuk valóban igénytelen, néha egy-egy ilyen is belefér...

Ha már Skins, az első generációból Cassie karaktere és öltözködése fogott meg legjobban. Ő szintén nagyon furcsa, össze nem illő ruhákat hordott, az összhatás mégis stimmelt valamiért. Muszáj lesz találnom a harisnyákat, mert Cassie minden öltözékének a mintás harisnya legfőbb alapja. Ő valóban változatos szerelésekben jelent meg, de kedvencem a kutyamintás szoknyája volt.

Se a blog nincs kész, se mi nem állunk készen arra, hogy elkezdjünk blogolni. De. A tegnapi Sugarbird bemutatót egyszerűen nem lehet szó nélkül hagyni. Így az ocsmány, felújítás alatt álló sablonban olvashatjátok első bejegyzésünket, ráadásul mindenfajta bemutatkozás nélkül. És még a nicket sem tudom átállítani. Egyébként Judit vagyok, vagy CiliHebrentch, ki hogy ismer.

A Sugarbird márkát legtöbbeteknek nem kell bemutatni, mióta megalakultak, azóta híresek, vagy inkább hírhedtek. A bemutatóikon jelenlevő tinédzserek számából ítélve híresek is... 

Kétéves divatmúltam ellenére én még sohasem jártam egyetlen bemutatójukon sem, pedig a szerkesztőségben presztízskérdésnek számított közösségileg elmenni és röhögni, aztán lehúzós cikkeket írni róluk. 

Most blogtársammal, Zsófival, és fotósunkkal, Dáviddal vágtunk neki - kevés lelkesedéssel- az estének.

Ezért amire mindenképpen számítottam: tömegnyomor, bunkó személyzet, leggings - mesefigurás hosszúpóló kombinációk, buta celebek.

A szervezésben nem csalódtunk, Dávidnak már akkor beszóltak, mikor biciklivel megérkezett -  pontos párbeszédet nem jegyeztem meg, de a lényeg ilyesmi: "ne ide tedd" - "hát hova" - "háát nem lááátod?".

Előzetes regisztrációnk tökéletesen fölöslegesnek bizonyult, bár tombolát kaptunk érte, bárkit beengedtek, és a ruhatárért is fizetni kellett. 

A helyszín egyébként abszolút alkalmas lenne divatbemutatók lebonyolítására, ha nem engednének be több embert, mint amennyi elfér. Bár Garami Gábor műsorvezető többször próbálkozott átterelni a népet a nagyobb diszkóterembe, ahol kivetítőn nézhettük volna a bemutatót, úgy tűnt, ezt mindenki ugyanolyan szánalmas lehetőségnek tartja, mint mi, ugyanis mindenki maradt a az X-et formázó kifutó előtt egymást taposni. 

Sok tinilány életének fénypontja lehetett ez a bemutató a létszámukból és bizarr - elegánsnak szánt- öltözékeikből ítélve. Szerencsére a fények kihangsúlyozták a szinte minden lány arcán fellelhető 3 kiló, ügyetlenül felvitt alapozót, így nem éreztük magunkat annyira kínosan, amiért mi nadrágban - de normális fejjel mentünk.

A x-alak egyébként szerintem totális őrültség, csak arra volt jó, hogy az rengeteg oszlop takarásától kb. semmit se lássunk az egészből, de legalább a fotósok se férjenek el kényelmesen.

 Mi a WC-hez vezető folyosórészen törtünk magunknak egy kevés helyet (naná, hogy mindenki ott vonult át) és hála a magassarkúnak, nagyjából minden ruhából láttam egy-egy villanásnyit. Nagyjából 20 ülőhely volt a többszáz (vagy lehet, hogy ezer) nézőre. 

Ha a szervezés nem is, a műsor rendezése az eddigiekhez képest fejlődő tendenciát mutat. Ugyan kisebb késéssel kezdtek, de a show jól volt felépítve. Egy mese keretébe ágyazták az egészet, ami amúgy érthetetlen és nagyon béna volt, ennél a résznél mindenki félrenézett kínjában...aztán feltűnt Tóth Gabi a Free Your Mind-dal, szerencsére ő még tud énekelni, majd a mesébe beleszőtt modellek is kijöttek elsőként Horváth Éva kollekciójával. Utána megint egy énekes produkció - megint egy rövidke bemutató és így tovább.

A további sorrendet nem jegyeztem meg, mivel a stílusuk elég hasonló volt, egyedül Zimány Lindáé lógott ki a sorból: a többinél is sokkal fantáziátlanabb és igénytelenebb volt.

 Voltak egyébként elfogadható darabok, némelyik szinte tetszene, ha nem Bódi Sylvi vicsorogna hozzá.

Végül megérkezett a várva várt vadonatúj csakmostcsakönöknek Kockásfülű nyúl mesekollekció is 4-5 póló formájában, melyet - nem viccelek- való világos "sztárok" mutattak be csodák csodájára a cicanadrág helyett farmerral!

A ruhákról többet nem nyilatkozom, ízlés kérdése, bár szerintem a magyar divatnak is jót tenne, ha a fidresfodrosvirágos csupahabosbabos ruhaköltemények helyett a letisztultság felé venné az irányt. Egyébként sokkal több elegáns és letisztult (utálom ezt a szót) ruha szerepelt a kifutón, mint vártam, de szabások és anyagok tekintetében még lenne hova fejlődni.

A modellek viszont. Soha nem jártam külföldi bemutatón, tehát nem tudhatom, kint mi a helyzet, de nem értem miért van az, hogy a magyar modellek attól érzik magukat modellnek, ha undok, flegma, lekezelő arcot vágnak, miközben dobálják a testüket a kifutón. Vagy ez a trend? Én személy szerint jobban értékelném a mosolygós, vagy legalábbis kedvesebb arcú modelleket, mert itt az volt az érzésem, hogy ha egy sikátorban futnánk velük össze, lerúgnák a vesémet a platform cipőjükkel gondolkodás nélkül.

Másrészt én sem támogatom a 15 éves 30 kilós gyereklányok alkalmazását bemutatókon, de azért talán nem csak 30 fölötti, kiélt arcú nőkön kellene bemutatni a ruhákat. Tegnap egy lány volt, akit arcra és alakra megfelelőnek találtam - de arckifejezés tekintetében semmiképp, és egyetlen, mindössze egyetlen olyan lányt, akiből sugárzott az az elegancia és valódi szépség, ami minden modell sajátja kellene hogy legyen. Sajnos ez a lány sem magyar volt, viatnámi vagy japán lehetett, és pont róla nem csinált képet Dávid. (Nem is értem hogyan.)

Mindent összevetve úgy gondolom, a Sugarbird sosem lesz valódi divatmárka, főleg mert nem is akar az lenni. Akkora sikere van így is, hogy miért akarna kilépni az Ed Hardy szerű kategóriából?