GreenShoes

Az infantilizmus szót általában negatív jelzőként értjük, de az öltözködésünket néha feldobhatja egy-egy aranyosan "infantilis" ruhadarab vagy kiegészítő, jó kedvre deríthet minket is és a környezetünkben lévők arcára is mosolyt csalhat. 

Mint minden esetben, most sem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a mértékletesség és változatosság, valamint a "kevesebb néha több" elv, hiszen nem szabad túlzásokba esnünk. Hogyha a farmer a só és a bors, akkor a cuki ruhadarabok a tárkony vagy a curry. Finomak, egy-egy ételhez baromira jók, de nem biztos, hogy minden nap ezt akarjuk enni. Ugyanígy nem mindig szerencsés, ha valaki állandóan és tetőtől talpig kedves-aranyos-vicces ruhákat hord, fontos, hogy valamennyire komolyságot sugározzunk. Ebbe persze még bőven belefér, ha néha szívecskés zokni kandikál ki a cipőnkből, vagy a fülünkből cseresznyék lógnak, esetleg pillangó vagy virág díszeleg az övünkön. (De hangsúlyozom, nem minden nap.)  

A Polyvore-on bemutatott darabokat itt találod.

Szintén fontos átgondolnunk, hogy mely alkalmakkor vehetjük fel bátran kedvenc cukiságunkat, illetve mikor helyes inkább a fiókban hagyni. Állásinterjúra nem ajánlom. Ha vizsgára megyek, akkor már átgondolom, hogy milyen a tanár(úr). Nekem is van olyan professzorom az egyetemen, akinél simán felvennék egy viccesebb darabot... Hétköznapi szinten hangulatfüggő, hogy mikor öltöznék a cseppnyi infantilizmus jegyében. Borús napokon vagy ha rossz kedvem van, kimondottan jótékony hatása tud lenni egy szivárvány színű esernyőnek vagy csíkos zokninak. Házibuliba társaságfüggő.

Szerintem életkorfüggő is. Felnőtt nőkön látom, hogy annyira fiatalok akarnak maradni, hogy kislánynak öltöznek, még a hajukat is úgy hordják. Múltkor egy nagymama korú nőt is láttam így öltözve. Na az ilyen látvány általában elborzaszt és visszataszít. Az idős kornak is megvan a maga szépsége, de szerintem nem az, hogy mindenáron cukik maradjunk. De ez az én privát véleményem. 

Összességében azt mondom, hogy imádom, hogy vannak ilyen ruhadarabok. Kevesebb lenne az életem nélkülük. Ha neked nincs egy kiegészítőd sem, amire illene a cseppnyi infantilizmus kategória, akkor nyomás sürgősen vásárolni. 

Egyik legnagyobb probléma az életemben a haj (nem.) De mindenesetre kardinális kérdés, főleg nyáron. Meg télen. Nyáron amiatt, hogy bazi meleg van, és ha kibontva hagyom, fél perc után sikítani tudnék és kötöm össze lófarokba, télen pedig a sapka miatt. Fázós típus vagyok, télen mindig a nemérdekel hogynézekki, de a fülem le ne fagyjon érv mellett döntök, így korlátozottak a frizurális lehetőségeim.

Nyáron viszont mindenféle hajviselet kipróbálható, például a kontyok. Tavaly Carrie Bradshaw-féle konttyal próbálkoztam, tudjátok, ami nagyon a fejtetőn van és hatalmas. Pont olyan nem lett, de valami hasonló időnként összejött, csak egy baj volt vele: tupírozni kell hozzá a hajat, ami igencsak megviseli a hajvégeket. Hiába a sok pakolás meg hajvégápoló és folyékony balzsam, ha rendszeresen tupírozunk, bizony rendszeresen - pár havonta- vágatni is kell a hajat, én pedig jelenleg növeszteni akarom.

Sajnos még a kis gagyi fényképezőm sincs nálam, ezért nem tudom megmutatni, hogy ezeket a frizurákat ki is próbáltam és így sikerült (egyébként még nem próbáltam ki), de találtam néhány hajat, amelyek nagyon tetszenek, és látszólag nem túl bonyolult az elkészítésük. 3 kiló hajlakkra és 800 csatra azért valószínűleg szükség lesz hozzájuk. Ezek azért tetszenek, mert mostanában minden lány a fejtetőre csavarva hordja a haját, ami állati unalmas, ezért sokan a kontyot általában utálták meg. Pedig a konty jó, csak változatosan kell elkészíteni.

A fejpántos megoldás nekem nem lesz jó, mert tök alakú fejem van, de ez csak akkor látszik tisztán, ha fejpántot viselek.

A követezőről elképzelésem sincs, hogyan lehet megvalósítani, de amint lesz fényképező, megpróbálkozom vele.

Az oldalrakonty egyszerűnek tűnik, a másik szerintem olyan, amihez profi fodrász kell, hogy ennyire tökéletes legyen.